Gyerebabás tapasztalataim III.
“Amit gondolsz, azzá válsz.
Amit érzel, azt vonzod be.
Amit elképzelsz, azt valósítod meg.” Buddha
Ez az idézet ugrott be elsőként, amikor azon gondolkoztam, melyik is volt a kedvenc gyakorlatom, vagy legnagyobb élményem a GyereBabán. Persze nem mintha lehetne egyetlen ilyet megjelölni, de azért amiről most mesélni fogok Nektek, az számomra mégiscsak kiemelkedő. Ezt a módszert ugyanis azóta is alkalmazom, ezt sikerült talán legjobban átültetnem a mindennapokba.
Vicces leszek, de mondhatnám zavarbaejtőnek, kicsit dilisnek is, ahogy tetszik. Kérlek, azért adjatok egy esélyt, olvassátok végig.
Emlékeztek arra a mesére gyerekkorunkból, ami az emberi testen belül játszódott, a test és részei működését mutatta be? Apró kis kedves lények voltak benne, a fertőzés vagy baktériumok pedig a gonosz kis figurák. „Egyszer volt az élet” volt a címe. Ha ez megvan, máris egyszerűbb lesz a feladat.
Szóval egy rövid relaxációs részt követően, a Program vezetőjének utasítására első lépésben el kellett képzeljem magam, mint apró manót, és a saját testemben találtam magam. Innen szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb dolgok történtek velem, teljesen a tudatalattim irányításában…
Az utam az Agyamnál kezdődött, ami egy ezernyi fogaskerékből álló, vadul pörgő gépezet volt. Füstölt is, túl is volt melegedve, zakatolt, szinte robbanásra készen. Egyből éreztem, hogy meg kell oldanom a helyzetet, körbenéztem tehát. Megakadt a szemem a vezérlőegységen, ami akciófilmekből nagyon is ismerős volt. Óriási kar szabályozta a gépezetet, rezgett a teljes számítógép, a kar a piros tartomány legfelső fokán állt, így lehúztam azt a zöld zónába. Az „agy-gép” lassan kezdett lelassulni, a piros vészjelző fények kihunytak a koponyám belső falán, a válsághelyzet megszűnt. Nagy levegővétellel indultam tovább, rázárva az ajtót a mostmár lecsendesült agyamra.
Ekkor egy lift tűnt fel előttem, beszálltam hát. Néhány emeletet utaztam csak lefelé, de nem is sejtettem, hol kötök ki. Kilépve megláttam a Tüdőm. Szegény, nagyon szenvedett, alig kapott levegőt, csak pihegett. Mint a gitár húrjai, két oldalon úgy volt kifeszítve, alig bírt mozdulni. Kinti énemben érezhető volt a mellkasi nyomás is, kezemmel is oda nyúltam. Szerencsére észrevettem utána – visszatérve a képbe –, hogy a tüdőt feszítő húrok egy-egy tekerhető csavarra vannak felfűzve, amit könnyedén meg tudtam lazítani, kiengedni. (Kint a nyomás is elmúlt.)
Figyelve a kinti hangra, a vezetői instrukcióra, körbenéztem, van-e itt még dolgom. Egyedül a termosztátot láttam meg, mivel hűvös volt az idő, feltekertem hát picit, majd egy fáklyát gyújtva felugrottam egy csúszdára.
A vidámparkba illő csúszás után elmosódott képek között, a női szerveimhez kerültem, mint ahogy arról előzetesen szó is volt Soponyai-Nagy Krisztina pszichológussal. Derengett, ebben maradtunk, itt mindenki nézzen szét. Kerestem is a hibát, a tennivalót. Hosszas töprengés után végül egy telefont pillantottam meg a belső hasfalamon. Felvettem, kicsöngött, és ekkor magam is meglepődve közöltem az agyammal, hogy „Nyugi, itt lent minden rendben!”. A fáklyát azért még gondoltam itt hagyom, legyen csak itt TŰZ.
Ezen a ponton azt hiszem már el is mosolyogtam magam kívül, igazi valómban, belül pedig szinte nevettem. Remélem Ti is.
Mindenesetre, hiszitek, vagy sem, a feladat végeztével a mellkasi szorításom elmúlt, a fejem tisztább lett, és kellemes nyugodtság áradt rajtam szét. Nyilván a tanulságokat magam vontam le, bár azok elég beszédesek voltak.
Utánanézve: „az imagináció fogalma az imago latin szóból ered, jelentése: kép, hasonmás, látszat. Mentális szimuláció, az a folyamat, amikor az agyunkban a képzeletünkkel képeket, érzéseket formálunk az érzékszerveink (látás, hallás) pillanatnyi igénybevétele nélkül. A pszichológiában az imagináció vagy más néven vizualizáció egy meditációs eljárás, a korábban érzékszerveinkkel már érzékelt jelenségek percepciójának újraélése az agyban, irányítás mellett. Szakemberek irányításával az imagináció segítségével pozitív pszichológiai hatásokat érhetők el, a meditáció többek között mély lazítási reakciókat is bekapcsol.”
És ez csak egy tanulható, gyakorolható feladatunk volt a GyereBaba Programon belül!
A Programban azóta asszisztensként dolgozom, mert saját bőrömön is megtapasztalhattam jótékony hatását.
Az Utazás a testben vizualizációban látott képnek pedig végül esetemben igaza volt. Csak a fejemben kellett rendet tegyek, és hivatásváltásommal a mellkasi szorításomat feloldani, mivel máshol minden rendben volt. Úton lévő kisbabám a bizonyíték.
Ha érdekel a Program, természetesen nálam is érdeklődhettek, bővebben pedig itt olvashattok róla:
Ha pedig úgy érzitek, én lehetek segítségetekre coaching útján a babáért való küzdelemben, keressetek az alábbi elérhetőségeimen:
+36302899705
Én nagyon bízom a sikeretekben!
(A kép forrása: https://port.hu/.../egyszer-volt-az-elet-il.../movie-55364)
Comments