Meddőségi kivizsgálások/kezelések, vagy a természetes út?

Sokunk teszi fel előbb utóbb ezt a kérdést magának, én is így voltam vele annak idején. A fő dilemmát általában az időfaktor okozza, vagy fokozza.

Mennyi ideig próbálkozzunk orvosi vizsgálatok nélkül? Egyből orvosnál kezdjünk? Ha gond van, meddig megyünk el, milyen kezelést, beavatkozást fogadjunk el? Ezt egyből, vagy bízzunk a Gondviselésben/Szerencsében/Sorsban? Ha minden rendben van, de mégsem jön a baba mikor térjünk át a mesterséges útra? Egyáltalán mi az, ami belefér nekünk? Életkor miatt ezek az időpontok hogy módosuljanak? Mi van akkor, ha minden okunk megvan arra, hogy orvosi segítséget kérjünk, de mégis irtózunk a gondolattól?

Ilyen, és hasonló kérdések járnak ilyenkor a fejünkben.

Mindez persze jó nagy kétségbeeséssel, bizonytalansággal, csökkent önértékeléssel, és bűntudattal tud társulni adott esetben, kinek mikor hogy, felváltva vagy egyszerre. Lehet tagadás is, lehet terelés is, van, mikor úgy teszünk, ez az egész nem is érdekel minket, van mikor belesüppedünk a szomorúságba.

Mindez egyénenként, és időszakonként eltérő.

Általános érvényű válaszokat lehetetlen is adni ezesetben, hiszen a diagnózisok, egyéni személyiségbeli jellemzők, életutak számtalan félék lehetnek.

A döntést nekünk és párunknak kell meghozni. De rábízva magunkat az orvosi útmutatásra, vagy azzal szembemenve, esetleg halasztva a dolgokat? Ettől ugyebár csak nehezebb a teher, sokszor jól esne, ha inkább a fejünk fölött döntenének helyettünk. Aztán mégsem.

Azt hiszem ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, hogy saját körülményeinket mérlegelve önazonos döntést hozunk. Mi. Nem a rokonaink, nem a barátaink, nem az orvosunk önmagukban. Tényleg Mi! Olyat, amivel Mi együtt tudunk élni. Amitől nem fordul fel és rándul görcsbe a gyomrunk minden egyes nap.

Elbizonytalanodás lehet ilyen esetben is? Persze. Egy cipővásárlás után is el tudunk bizonytalanodni, hogy jól tettük-e, nem? Ilyen volumenű döntésnél akkor miért is ne lehetne? Sőt! Számolni kell vele.

Jó hír azonban, hogy döntéseinken egy bizonyos pontig tudunk változtatni. Ezekben a kérdésekben azonban fontos józanul mérlegelni, és akár pár hónap "kiesést" vagy "csúszást" nem katasztrofizálni.

Mi segíthet még ilyenkor? Őszinte beszélgetések önmagunkkal, párunkkal. Információk begyűjtése. Stresszkezelés, a feszültség levezetése. Ventillálás. Sorstársak keresése. Az önostorozás tudatosítása, és kerülése. Belső folyamataink megélése. Több orvosi konzultáció. Kérdezni, kérdezni, kérdezni. És ha kell, segítséget kérni!

Higgyétek el, számos megoldás van! Aztán egyszer csak kikristályosodik a kép, letisztul a döntés. Ha hagyunk ennek némi időt.

Persze még egyszer leszögezem, mindez egyéni kérdés és helyzet függvénye. Mást nem tudok tenni, tanácsot nem tudok adni, nem is lenne etikus. Viszont jövő hétfőn elmesélem saját megjárt utamat...

(2021. február 15-i Facebook bejegyzésem)